A jegy

 

Vagy, ahogyan a tört vonásokból megrajzolt betű,

miféle, csak az olvasást segíti, nem az írást,

gyepből kinövő tarack fűszál, az amelyik

a dűnében találja sárga magát.

 

Ami alátámasztja történetünket

mintha könnyed szöveget, nézem a fényképet.

Itt álltál te, ott én, amott unt toposzként

a páncélszürke Északi tenger

és szűnhetetlen fútt az ostendei szél.

Lehull

egyetlen csepp víz a szöveg tükrére

gyűrűzni tovább.

 

Tisztán olvasható, mert támogat

az emlékezet még, de már veled

Karoling írásjegyem, kit szerettem úgy

hogy kéltek veled a hétéltű napok

és dűltek velem szét a sokholdú bolygórendszerek

le semmi nem írható.

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük