A világirodalom szolgálatában. Beszélgetés Anna Góreckával

Litera. 2008. 2. 16.

A világirodalom szolgálatában. Beszélgetés Anna Góreckával. Litera. 2008. 2. 16. 

http://www.litera.hu/hirek/a-vilagirodalom-szolgalataban 

 

A Varsóban szerkesztett Literatura na ?wiecie a Biblioteka Narodowa kiadásában, a Kultúra és a Nemzeti Örökség Minisztériuma támogatásával lengyel nyelven megjelenő világirodalmi folyóirat. A szerkesztőség előszeretettel készít dupla terjedelmű, 400-500 lapoldalnyi, kötetszerűen funkcionáló számokat, ezzel lehetővé téve, hogy valóságos és árnyalatokban gazdag bemutatkozáshoz juttasson külföldi szerzőket, az európai szokásokkal ellentétben az olvasók számára mélyebben feltárjon egy-egy, a lengyel irodalmi életben fontosnak érzett irodalmi-művészeti problémát, a különböző nemzeti irodalmak kortárs fejleményei tablóként jelenhessenek meg.

A folyóirat az év közepével gazdag válogatást tesz közzé a kortárs vajdasági magyar irodalomról. A lapszám értelmezésében tájékozató szerepűnek gondolt interjú miatt érkezett Anna Górecka műfordító asszony Magyarországra, ahonnan eljutott Szabadkára és Újvidékre is. A júniusban megjelenő tematikus szám apropóján kértem egy rövid beszélgetésre.

 

– A közelmúltban a konkrét költészetnek szentelt számban ismét alkalmat találtál arra, hogy magyar szerzőket szerepeltess. Kérlek, mutasd be a magyar olvasók számára a Literatura na ?wiecie folyóiratot!

 

– A leginkább az 1956-ban alapított magyar Nagyvilággal rokonítható Literatura na ?wiecie 1974-től létezik. Folyóiratunk, amely most 40 éves a kezdeti időtől változatlan profilú, s úgy tűnik, a fenntartók és az olvasók nem igényelnek változtatást szerkesztési gyakorlatában. Kétségtelen azonban, hogy az egykorihoz képest nehezebb körülmények között készül most a lap: volt idő, amikor 40.000 példányszámban jelentünk meg, s a legutolsó darab is elkelt, méghozzá igen hamar. Azt a lapot kiterjedt szerkesztőgárda állította elő, s cenzurális szempontok is hatottak a tartalmára. Ma 2800 példányban látunk napvilágot, s közel 430-480 oldal terjedelműek a megjelenő számok. A lengyel Kulturális Minisztérium égisze alatt dolgozunk, s a Nemzeti Könyvtár a kiadónk. A lap külső megjelenése 1994 óta változatlan, korábban inkább vastag zsebkönyvnek tűnt, azóta, hogy megnövekedett a formátum, folyóirat-jellegűbbé alakult. A főszerkesztőnk, Piotr Sommer, ismert költő és műfordító, aki többek között Frank O’Hara, Charles Reznikoff, John Ashbery, Kenneth Koch, John Berryman, Robert Lowell, Derek Mahon, Seamus Heaney fordítója, szorgalmazta a formai és grafikai kinézet átalakítását s az amúgy mindig magas színvonalú tartalom nívójának további emelését. Piotr Sommer irodalomcentrikus és elszánt főszerkesztő, aki mellett öt szerkesztő dolgozik, köztük én magam is. Egyébként ketten vagyunk a szerkesztőségből, akik nem az írás mellett váltunk fordítókká.

Mi, szerkesztők, úgy érzékeljük, hogy a folyóirat a legutóbbi időben edícionáltabbá vált. Minden számunk valamilyen jól körülhatárolt koncepció eredményeként született meg, legyen bár monografikus jellegű, avagy egyetlen szerző munkásságát előtérbe állító, amilyen a Kundera- vagy a Havel-összeállítás volt. De azok is ilyenek, amelyek egyetlen nemzeti irodalom – a szlovák, a román, a japán – új fejleményeit rendezik antologikus anyagokká. S nem különböznek a szigorú szerkesztői szempontjai azoknak a számoknak sem, amelyek meglepő témáknak, kulturális területeknek, mifelénk kevésbé észlelt értékeket termelő vidékeknek lettek szentelve, így például a Maghreb vagy Erdély literatúrájának.

A monografikus vagy téma-, esetleg kulturális esemény-centrumú törzsanyag mellett többnyire kritikai anyagot is igyekszünk közzétenni, nem egyszer összefoglaló szempontokat hangsúlyozva, máskor pedig konkrét művek fordításának elemzése révén. Előfordul, hogy ha valamelyik irodalmi fordítás nyelvileg elavul, új fordítást készíttetünk, s ezzel járulunk hozzá a kedvelt szerzőinkről való beszéd fenntartásához. Ilyesmi történt Kafkával, Flaubert-rel. S mindez működik, sikert eredményez. Végül, túl ezeken, a laptestben gyakorta szerkesztői vitát is nyitunk.

 

– Miként körvonalazódnak az egyes számok, illetve azok tematikája?

 

– A szerkesztők mindegyike a saját nyelv- és érdeklődési területén szemeli ki a számára legjobb, legérdekesebb dolgot, azt, ami véleménye szerint hiányzik a lengyel irodalomból, amit érdemes lenne a nagyobb nyilvánosság előtt is bemutatni, amit a művészeti fősodor nem feltétlenül visz magával, nem egyszer pedig azt, ami netán éppen azon kívül létezik. A számok azonban nem a szerkesztők magányos munkájának eredményei. Sokat morfondírozunk, nem egyszer bőszen vitatkozunk is egymással. Ha például versfordításról van szó, mivel a szerkesztőségben három kitűnő költő is dolgozik, sokszor csapatmunka eredményeként formálódik egy-egy versfordítás.

Közösen gondolkodunk számos témáról, s mindenkor jócskán akadnak közös elveink. A diszkurzív tanulmányokra, amelyek a kiadványban megjelennek, jellemző, hogy emberi nyelven szólalnak meg. A szakzsargon nem az irodalom, hanem az irodalomtudomány része! Az esszészerű kritikát szeretjük, a tudósok egyetemi szaknyelvén megírtat kevésbé. Nem tudom, hogy vélekednek a hozzáértők minderről Magyarországon, mi úgy találjuk, hogy az intézményekben kialakított nyelv többnyire nem alkalmas arra, hogy érvényesen szóljon az irodalomról. Az ilyen nyelv leginkább az intézményt képviseli.

 

– Te magad mely nyelveken megszólaló irodalmakra figyelsz?

 

– Elsősorban a magyarra. Korábban készítettem izraeli, romániai, bolgár, szlovák számot is. A jövőben mindenekelőtt a magyarra figyelek, és megmarad az izraeli és a román irányú érdeklődésem is. Azokból az irodalmakból pedig, amelyet korábban én kísértem figyelemmel, közös szerkesztéssel fogunk majd reprezentatív szövegeket alkotni.

 

– Milyen magyar tematikájú teljes, illetve rész-számokat szerkesztettetek? Kiknek adtatok alkalmat az önálló lengyel nyelvű megjelenésre?

 

– Az első magyar szám, amelynek megjelenése nekem köszönhető, több, mint tíz éve hagyta el a nyomdát, s az említett Erdély-tematika képviselője volt. Azt gondoltunk, hogy e különleges kulturális térség irodalmi alakzatairól a lengyel olvasó feltűnően keveset tud. Érdekelt minket az is, mi történik a civilizációs utak kereszteződéseiben. Emiatt a határon túli magyar szerzők mellett román és szász auktorok munkáiból is válogattunk, éppen a tárgykört taglaló esszéket. Gondold csak el, milyen nagyszerű szerzők: Szilágyi Domokos, Bodor Ádám, Kányádi Sándor, Szilágyi István, Csiki László, Láng Zsolt és Szőcs Géza Flavia Cosmával, Liliana Ursuval, Ana Blandianával! Az Erdély-számunk után a határon túli és a külföldön élő magyar írókat bemutató összeállításba fogtunk. A posztmodern-kollekcióban például Garaczi László szerepelt, s vele együtt Parti Nagy Lajos, Krasznahorkai László, Németh Gábor.  A szövegeik mellé interjúkat illesztettünk, s Farkas Zsolt esszéjét társítottuk. Máskor tág teret kapott Csáth Géza, Esterházy Péter, Spiró György, Závada Pál, Rakovszky Zsuzsa; esetükben nem volt ugyan külön szám, de a lapban száz oldalnyi térhez jutottak. Esterházy utóbb a dunai számunkban is szerepelt.

Egészében vagy részben magyar tematikájú számainkban sosem törekedtünk arra, hogy antológiákká vagy reprezentatív válogatásokká álljanak össze. Mi azt mutatjuk be, amit szeretünk, ami ezen írókban számunkra érdekes! Fontos, hogy az idegen szöveg belépjen a lengyel irodalomba, hasson rá, s általa is gazdagodjon a nyelvünk.

Ez néha lehetetlen, néha pedig lehetséges. Parti Nagy esetében például egyszerre szórakoztatónak és hatásosnak mutatkozott a fordításMegjelenése után sokan telefonáltak, kérdezték, ki ez a szerző, mivel az általa képviselt tónus, dikció a mai lengyel költészetben ismeretlen. E közlés által Parti Nagy beépült a mi világunkba. S úgy érzem, hogy most hasonló fog bekövetkezni Tolnai Ottóval, akitől a vajdasági számunkban verseket és prózát hozunk.

A 2002-ben megjelent Nyugat-szám nem pusztán azért vált fontossá és gyakran hivatkozottá, mert érdekes szövegeket fordítottunk le Koszolányitól, Juhász Gyulától, Krúdytól, Karinthy Frigyestől, Ady Endrétől, Kaffka Margittól, Móricztól, Babitstól, Ignotustól, Tóth Árpádtól, hanem mivel a népi-urbánus ellentét magyar hagyományát nem ismerő lengyel olvasók először szembesülhettek e kérdéskörrel. A 2006. évi 11-12. szám az európai irodalom képvers-világát mutatta be, s ebben esszével kísérve magyar szerzők is szerepeltek: Kassák Lajos, Zalán Tibor, Tandori Dezső és a te képverseid.

 

– Mennyi idő alatt készül egy-egy ilyen szám?

 

– Az említett vizuális költészetet taglaló, vagy a Holocaust-irodalom második nemzedékét előtérbe állító összeállítás bizony hosszú idő alatt készült el. A költészeti kollekciók is legalább ennyi időt igényelnek. Egy-két év alatt ritkán készül el bármi is. A képvers-szám négy évig szerkesztődött, annak ellenére, hogy a végső (fordítást nem mindig igényelő) kéziratok az utolsó évben álltak egybe. A töprengés, a gondolkodás, a szerkesztőségi beszélgetések, a búvárkodás, a kapcsolatok felépítése is gyakran kevés ahhoz, hogy egy-egy lapszámot kiérleljünk. E számban nagy érdeklődéssel várták Tandori Dezsőt. Sajnos azonban Tandori a lengyel nyelv és irodalom pillanatnyi állapotában fordíthatatlan. Persze versek és esszék által nálunk is jelen van, de én látom, hogy a lengyel és a magyar Tandori távol esik egymástól.

 

– Kik azok a magyar szerzők, akiket sikerre vittetek a lengyel olvasók körében? Parti Nagy Lajost már említetted…

 

– Amikor a folyóiratunkban megjelentek Csáth Géza novellái, az egyik rendezőnek annyira megtetszettek, hogy elhatározta, filmet forgat belőlük. A filmbemutatót még nem tartották meg. A Nyugat-összeállítás is sikeresnek minősült, ez a prózatípus – elsősorban Krúdy Gyula, Kosztolányi Dezső – nagyon friss nyelvű, és hiányzik is a lengyel irodalomból. Viszont a Nyugat költőinek nyelvi világát nem sikerült visszaadnunk. Ady Endre szinte lefordíthatatlan, s a lefordított verziók nem érik el az eredeti költemény színvonalát. Juhász Gyula és Tóth Árpád költői világa, nyelvhasználata a mai lengyel nyelvben teljesen elavultnak hat.

Számos más magyar írónak, többek között Krasznahorkai Lászlónak, Rakovszky Zsuzsának, Esterházy Péternek, Bodor Ádám volt a segítségünkkel sikere…

 

– A szerkesztés és fordítás alatt lévő vajdasági szám mióta készül?

 

– Három éve találkoztam Tolnai Ottó költészetével, s azóta tudom, hogy oly különleges művész, akit a lengyel olvasóknak is be kell mutatnunk. De ahhoz, hogy ő érthetővé váljék, a szerkesztőség úgy döntött, hanem a vajdasági írók szélesebb körét is érdemes bemutatni.

Elsősorban az én kötelezettségem a magyar anyag összeállítása, de más fordítók is közreműködnek, illetve elmondták véleményüket. Kezdettől fogva biztos voltam abban, hogy Tolnai Ottó, Gion Nándor, Koncz István és Domonkos István szerepelni fog – róluk Tolnai műveiben is gyakran esik szó. Jelenleg Gion Nándor az egyetlen vajdasági író, akit ismernek és olvasnak Lengyelországban. Később levélbeszélgetésbe kezdtem Thomka Beátával, ő is javasolt néhány szerzőt, a fiatalabb nemzedékek tagjai közül, s egy olyan anyagot, ami hozzájárulhat e világ megértéséhez.

 

-Kik fordítják e tíz-tizenkét alkotó bemutatását ígérő számot?

 

– Hatan, heten fordítjuk. Többek között Elżbieta Cygielska, Elżbieta Sobolewska és Justyna Musialska! Fiatal fordító is akad, például Julia Wolin, aki ígéretes tehetség, Fenyvesi Ottó verseit hallatlanul ügyesen lengyelítette, most éppen Ladik Katalin-versen dolgozik.

 

– Most jártál először Vajdaságban.

 

– Úgy éreztem, hogy a fordítói munkám megfelelő elvégzéséhez hiányzik a közvetlen kapcsolat az itteni emberekkel, a tájjal, a kultúrával. Ezen túl pedig egy interjút is készítek, Thomka Beátával, aki reményeim szerint segít az olvasónak értelmezni a Vajdaság-jelenség titkait.

 

– Magyarországon bemutatjátok a számot?

 

– Ha alkalom nyílik rá, akkor eljövünk. De akár a Vajdaságba is. Eddig még nem hívtak errefelé minket. Másrészt a varsói Magyar Kulturális Intézetben többször találkoztunk az olvasókkal.

 

– A megjelent számaitok magyarországi fogadtatásáról tudtok valamit?

 

– Nem sokat. A barátaim visszajelzéseit ismerem csupán.

 

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük