Nem így

 

Részvéttel lesz, azt reméltem, ha egyébként

nem is fordul hozzám. Az őszi szél és a

falevelek, sodródunk együtt hegynek föl

le a tóhoz, ahol az ég peremére

vagy a hullámos partra fekszünk el.

Nem, nem így történt. Nem

adódott ekképp. Megfigyeltem, mindig van

ötödik évszak, ahol szétrombolt a délután

mégis kilövell, miként gejzír, a lapos időből az

éjszaka, a maga csillagtalanságával

egy-két apró, zúgó bogárral. S kiárad, ha halk is

belőlem a zokogás, azaz abból, aki ott

téblábol az ismeretlen időszak felfedezetlen táján

és a suttogását, mellyel, mint guruló kocka

a kockavetésben meghatározza önmagát

a búcsúzásban lobogó zsebkendőt elengedi.

Istenem, akartam nem én lenni ott, és ha igen

akkor nem így.

 

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük