s az is

            

Igazsága lehet, sejtettem

amiért elhagy. Májusra készült éppen

korai tavasz volt, verőfényben ázott

az utcánk orgonabokra. A másik nevét

is tudta, tőlem: spanyolbodza

ahogyan Babitsét és Kosztolányiét.

Nyelvérzékét dicséri, úgy beszélt

magyarul végül, mint Jónás és Esti Kornél.

Az igazával nem tudtam mit kezdeni

mert tisztelte, túlságosan, a nyelvszabályokat.

Akképpen hagyott el

ahogy. Jobb lett volna, ha hazudik inkább

meggörbíti két végén a horizontot

úgy, miként a tengeren az látható. Vagy leráz

harmatot az orgonafürt, levelét

a száraz tökinda, tinta liláját a levélpapír.

Mint épületet, nem építeném tovább

az emlékét, ahová, ha elkészül

nem lesz bár lakója, be-benézek

reggel árnyékot ébreszteni, avagy délután

a zivatar elől egy akácmézes teára.

Rom marad, tudom, hozzá és neki és érte készült

s befejezetlen, mint ez is és az is.

 

(Bárka, 2008. 1.)

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük