Irodalmi Jelen, 2014. 12. 04.
Radics Viktória egy másik ellentmondásra is emlékeztetett: mindazok után, hogy az esszéíró feltárja, milyen zsúfolt, szutykos, büdös, borzongató helyen jár, végül arra a következtetésre jut: Jerusalaim tökéletes város. Géczi János az olvasatok sokféleségét emelte ki: még az ott szerzett élmények is sok-sok aspektusból élhetők meg. Jó példa erre Turi Tímea A keleti kényelem című verse (Géczi fel is olvasta a költő új verseskötetéből), melynek címe azonos az egyik esszé címével, és pontosan ugyanazt a hátborzongató élményt dolgozza fel versben, mint az esszé prózában. Géczi aztán mosolyogva hozzátette: „Nem utazom többet írókkal, mert elírják előlem az élményeket.”
A versben, prózában is rögzített nyomasztó pillanatokra reflektálva Radics elmondta: „Én pont ellenkezőleg utazom, elragadtatásból elragadtatásba esem.” Géczi eltöprengett, hogyan lehetne megfogalmazni azt a meghasonlottságot, amikor a kultúránkból adódó normasérüléseket nem tudjuk feldolgozni, és apátiába esünk. „Amikor egy város legyőz téged, ott heversz, és megadtad magad a sorsodnak” – összegezte a tapasztalatot a szerző. Pedig neki nagy szerencséje volt – tette hozzá –, négy másik ember révén is átélhette az élményeket.